Köszöntő

 

EGY ERDŐMÉRNÖK NEM CSAK SÉTÁL AZ ERDŐBEN, ÉS NÉZI, AHOGY NŐ… :) – SZERETEM A MUNKÁM

Ma reggel 2021 van. Esik az eső, ezért nem mérőszalagot amortizálok, sötét van még, ezért az árnyékom sem nő, mert lámpafénynél dolgozom. A számítógép előtt most éppen nem szorongok, mert az eredeti cikk szerzői jogait tegnap tisztáztam Viával. Örömmel vette.

Én most egy isten háta mögötti kicsi, Magyarországi faluban ülök, a gyerekeim alszanak. Marci, a párom - egyébként ő is erdőmérnök - Zorkával (ő Dorka utódja) az eső ellenére kiment szalonkahúzásra. 

Via, teljes nevén Farkas Lívia, és párja Dobay Ádám jelenleg Brightonban él. Via az urban:eve házigazdája.

Ami közös bennünk, szeretjük a munkánkat, a párunkat, és tudunk dolgozni akár külön-külön, akár közösen. Többször költöztünk, hol kisebb, hol nagyobb lakásba, családdal, külön, háziállatokkal. Gyerekekkel mi még csak egyszer. Szeretünk utazni, kirándulni a családunk és a barátaink társaságában egyaránt.

Via 2015-őszén-nyarán készített velem interjút. E-mailben kommunikáltunk, zömében reggelente a buszon, a laptopomon írtam. Volt időm meggondolni az egyes bekezdéseket, mert aki rutinos buszon-autóban olvasó, az tudja, hogy ha nem néz kifelé elég rendszeresen, akkor a tengeribetegség tünetei elég gyorsan erőt vesznek rajta.

A 82.es főúton nem is volt általában probléma. A szerpentinen amúgy is inkább csak a reggeli tájat néztem, miközben kifelé bambultam magamból. Itt gondoltam arra először, hogy az autós babonák - zöld Trabant, 99 piros autó és 1 fekete - valószínűleg kisgyerekkel utazó szülők agyából pattantak ki, részben azért, hogy elejét vegyék az utazási betegségnek, vagy hogy egy kis csend legyen.

A teljes cikket itt, vagy a képre kattinva olvashatod.

Örülök, hogy találkoztunk! Jó szerencsét! Üdv az erdésznek!

Ha hozzá szeretnél szólni, nyugodtan tedd meg, legfeljebb moderállak :)